| Segédszerkesztő vagyok Mónikánál
Mónika-show.
A téma mostanában igen jelentős figyelmet kap különféle bulvárlapok
és rádióműsorok jóvoltából. Megjelent, elhangzott sok tény a műsor
készítésével kapcsolatban, de egyik sem képes bemutatni azt, ami
valójában a háttérben zajlik. Ez a kis írás arra hivatott, hogy
leleplezze a hazai média legundorítóbb "műhelyének", a Mónika-show
szerkesztőségének titkait, melyeket külső szemlélő sosem ismerhetne
meg.
Mielőtt elkezdeném az élménybeszámolót, tisztázzuk, hogy én ki
vagyok. A nevemet érthető okokból nem árulom el. Egy vagyok a 30-40
fiatalból, aki éjt nappallá téve azért dolgozik, hogy délutánonként
kétmillió televízió képernyőjén tűnhessen fel Erdélyi Mónika
vitathatatlanul bájos - és a félrevezetett szereplők kínos - mosolya.
Reggel 10 óra, XI. kerület, Petzvál József utca 44. szám. Ki
gondolná, hogy a rég feldarabolt Gamma Művek egyik felújított
épületében, egy lapos, kétemeletes házban, kertvárosi környezetben
készül Magyarország egyik legnézettebb délutáni show-ja? Sőt, nem is
egy, hanem kettő! (Mónika a földszinten, Balázs az emeleten.) Az IKO
Productions tábla lelkes tévénézőknek bizonyára ismerős lehet, a
legtöbb RTL Klubon sugárzott műsor végén megcsodálhatjuk. Az épület a
környező házaktól csak a bejárat sajátos látképe különbözteti meg.
Valószínűtlenül sok eldobált csikk és műanyag kávéspohár árulkodik az
épületben folyó megfeszített munkáról. Ha az ember a porta előtt
elhaladva végigsétál a szerkesztőség folyosóján, az már önmagában
felér egy mellbevágással. A falak foltosak, koszosak. Néhol
megrugdosták őket, vagy épp kávéval locsolták végig. A szerkesztőség
két szobájában mintha bomba robbant volna. Mindenfelé eldobált
papírlapok, kiszórt és összetaposott ételmaradványok, napok óta
rothadozó gyümölcsök, eldobált cigarettásdobozok, összetört, koszos
székek, elmaradott, leamortizált számítógépek, összefirkált monitorok
és ősrégi, nagyrészt beszélgetés lefolytatására alkalmatlan telefonok
hevernek. Természetesen tíznél több ember kényelmesen nem tudna ekkora
helyen dolgozni, Mónikáéknak mégis sikerült öt éven át talpon
maradniuk, átlag 40 (!) emberrel. A telefonokért mindig harcolni kell,
reggel 11 és este 7 között pedig számítógépet szerezni esélytelen, a
szerkesztők kedvelik a hálózatos játékokat...
No, de miből is áll a munkánk?
Embereket kell átverni (finomítottam az általunk használt
kifejezést), sok embert. Telefonálni kell. "XY vagyok az RTL Klub
televíziótól, zavarhatom egy percre?" Ilyen egyszerű. Az emberek
többsége (sajnos) megtiszteltetésnek veszi, hogy egy ilyen fontos
helyről megkeresték, így a "szóba elegyedéssel" nincs gond. Ha már
beszélünk, nincs baj. Bele kell túrni az alany életébe, és minél
cifrább, mocskosabb dolgot kell kihúzni belőle. Örülünk a "sima
megcsalásnak" is, de egy "agresszív, feleségét verő és megalázó férfi"
története egyenesen főnyeremény. Ha teszem azt a hívott alany elsírja
bánatát, hogy őt bizony megverték és megerőszakolták (jó megalázó
módon), akkor már sínen vagyunk. Megértőnek kell lenni vele, és
biztosítani, hogy a helyzet megoldására az egyetlen alternatíva, ha
műsorunkban ad hangot sérelmeinek. Ha az illető ebbe beleegyezik (néha
"gyúrni" kell), akkor meg lehet keresni a másik felet. Vele közölni
kell, hogy egy rég nem látott, kedves ismerőse meg szeretné lepni a
műsorban. Ha az átverés sikerül, akkor összehoztunk egy közepesen
gyenge, kétszereplős sztorit, a balhé garantált, a szerkesztő
fellélegezhet. Az átvert felet természetesen mindig biztosítjuk, hogy
nem fog semmiféle kellemetlen helyzetbe kerülni, mert "azért minket
kirúgnának".
Egyébiránt az alkalmazottak sincsenek túlzottan megbecsülve. A régi
motorosok jól keresnek (persze ezért lemondhatnak a magánéletükről),
az újoncok pedig hetente cserélődnek. (Esetenként naponta.) Nem sokan
engedhetik meg maguknak, hogy bizonytalan pénzért dolgozzanak hétfőtől
vasárnapig napi 14-16 órát, munkaszerződés nélkül.
Egy komolyabb történet, fajtalankodással, pedofíliával és erőszakkal
megtűzdelve persze jobban fizet. Ha az ember egy sztori kedvéért
tönkretesz egy házasságot, barátságot, kapcsolatot, családot, a magas
nézettséget is borítékolhatja, ami házon belül nagy megtiszteltetés.
Néha az embereknek karrierlehetőséget, jogi segítséget kell ígérni, és
persze a vidékieket haza is fuvarozzuk! Vagy ha nem, akkor biztosan
talál valami vonatot forgatás után, az már nem a mi gondunk. (Ez a
történet egy kétgyermekes hölggyel esett meg, egy új kollégám emiatt
mondott fel két ledolgozott hét után. Az ő szájába adták a hazugságot.
A nő várta beígért a kocsit, de az nem jött.) Természetesen a
szereplővel előre megbeszélt tiszteletdíjtól (10-15 ezer FT) általában
nem nehéz eltekinteni a felvétel utáni kavarodásban...
Casting, azaz szereplőválogatás. Igen, ez is a mi dolgunk. Járjuk a
város forgalmas bevásárlóközpontjait és tereit, embereket szólítunk
le. A lehengerlő modor és az RTL-es igazolvány garantálja, hogy nem
térünk vissza üres kézzel a szerkesztőségbe. Az emberek többsége
gátlásos, nem mer ellentmondani, és pirongva elmondja az élete sötét
dolgait, vagy egyszerűen elhajt. Ez a munkamódszer egyébként a
srácoknak igen sok dekoratív hölgy telefonszámát szüli, de ez már egy
másik történet...
Aztán ott a belső casting is. Az Expresszben olvasható a hirdetésünk,
persze Mónikáról egy szó sem esik benne. A szereplők bejönnek a
szerkesztőség (durván lepukkant) casting-szobájába, ahol jól
megváratjuk őket, majd szemérmetlenül rákérdezünk a szexuális
szokásaiktól kezdve a lelki problémáikon át a magánéleti gondjaikig
mindenre. Aki nem szalad el megalázottan, az jó eséllyel egy nap a
szereplőnk lesz.
És ott az a híres szerződés, amivel mostanában igen élénken
foglalkozott a sajtó. Az természetesen kamu. Az ember a szerződés
aláírásával olyan alapvető jogairól mond le, ami az egész
megállapodást alkotmányellenessé teszi. Az ORTT részéről nem ritkán
keresnek meg bennünket (főként Kolosi Péter programigazgató urat) a
szerződés miatt, de az RTL ezt a problémát is "rendezte". A szerződés
két pontja változott meg. Egyrészt már nem 1,000,000 FT kötbérrel
fenyegetjük a szereplőket, hanem a műsor elkészítésének TELJES
költségére perelhető, aki galád módon nem jön el szerepelni. A másik
változás pedig az, hogy a szereplő a panaszával közvetlenül a
főszerkesztőhöz (Selmeczi Viktória) fordulhat. Ennek is oka van, amit
szintén mosolyogva közöltek a legutóbbi megbeszélésen. "Így az emberek
inkább felhívják a főszerkesztőt, aki könnyedén leszereli őket,
minthogy az ORTT-t keressék..."
Nos, zárom soraimat. Még millió és millió dolgot írhatnék a
Mónika-show háza táján folyó dolgokról, de túl sok értelmét nem látom.
Az a véleményem, hogy ami itt történik, az a média szégyene, és tenni
kell érte, hogy megváltozzanak ezek a dolgok.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
