1.: írták - T.Bori; K.Lilla; Sz.Zsuzsi; Cs.Petra; H.Szilvi; F.Barbi

Fenn csücsült egy Camambert, fent a magas hársfán,
Szájában egy húsos holló: úgy 5 kiló táján.
Arra tévedt éppen a bús, sovány róka,
Ki nem evett már hollót ki tudja mióta.
Hogy meglátta a sajtot rögtön arra gondolt:
"Meg kéne szerezni azt a kövér hollót."
Felkiált a róka: "Te tihanyi tejcsoda!
Ilyen nemes penészt nem láttam még soha.
Kék-zöld penésztől díszeleg szép bőröd,
De miért egy büdös holló tölti meg a csőröd?!"
A Camambert kényesen felvonta az orrát,
S a fekete hollóval megdobta a rókát.
Az, szájában a madárral elügetett,
S a bolond sajtról emígy elmélkedett:
"Ilyen buta sajtot sem láttam régóta,
Hogy lehet egy tejtermék ennyire bugyuta!?!"

2.:írták- F.Antal; L.Balázs; L.Csenge; V.Gergő; D.Edina

Magas tölgyfa ágán üldögélt a holló,
Alatta a róka, kinek gyomra korgó.
Régóta fájt a foga egy kis holló husira,
De ezt a holló még csak nem is tudta.
Ismerte Ő már Aesopus meséjét,
És hevesen védte fehér Camambertjét.
Elrejtette fészke mélyére,
Hogy a vörös róka el ne érje.
Erejét fel nem mérvén alászállt a fának,
Hogy megmutassa bátorságát az erdő ravaszának.
Erre várt az éhes állat,
Majd elkapta grabancát Mátyás király madarának.
Szegény holló ekkor már tudta:
Inkább sajátját adta volna.
Mit gondolt az az ostoba? - mondotta a róka.
-Majd pont a sajtjáért vagyok oda...

3.:írták - B.Andris; K.Ákos; N.Szabolcs; L. Nóri; K.Orsi

Élt egy holló a gettóban:
Úgy hívták, hogy Matyi,
Fején volt egy jó nagy zacsi.
Zacsiban volt technocol rapid.
Egész nap csak szívogatta,
Repülgetett erre-arra.
Föl is ült egy jó nagy fára,
Dzsoját kívánt, a kis búrája.
Arra járt a kicsi róka:
kinek neve Szívóka.
Megkívánta a kis zöldet,
Megkérdezte: -Rá téphetek?
Mondja Matyi: -Vac up niga?
Húzzá' innen a sunyiba!
Matyi ekkor be volt állva,
Kiesett szájából a marihuána.
Szívóka felvette a csikket,
Haza dzsalt azt becsiccsentett.
Mikor Matyi fölébredt,
Ivott egy kis töményet,
De Matyi nem bírta a piát,
Ígyhát feldobta a talpát!

4.: írták - F.Dorka; V.Balázs; S.Ildikó

Fent csücsült a holló dús hársfa ágán,
Csőrében egy patkány, megdögölve árván.
Jött a róka gondolta mindjárt lesz itt róka-móka,
Felugrott a fára, majd leesett róla,
Megdöglött a róka, véget ért a móka.
Ennyi volt mára, ez a rövid nóta.

5.:írták - K.Péter; R.Tamás; H.Fanni; F.Zsolt; F.Nóra

Erdőben bandukol a róka,
Kinek nincsen semmi dolga,
Kireg-korog kicsi gyomra,
Mert nem evett hetek óta.
Fekete holló ül egy gallyon,
Rágodik egy jó nagy sajon.
Trappista a sajt, kerek és kemény.
Nem fárad csőre, a rókának kevés a remény.
Csöpög nyála, lüktet szeme,
Hát hamar vágni kezd az esze.
Így kiált a madárnak:
- Add a sajtot, vagy csőrön váglak!
Húzza már a sajt a csőrét,
De nem adja ám könnyen bőrét.
Gerjed már a róka farka,
S a törzsnek neki csapja.
Beleremeg a fának koronája,
A holló ijedtében csőrét tátja.
Hullik a kemény Trappista,
És a rókát talajba lapítja.
Árny jelenik a közelben,
Jól rejtőzik a közegben.
Nagyot durran a vadász fegyvere, S a madár elhullik, he-he-he!