Vége
Sebesen vágtázó égi lovas tűnik fel a láthatáron
Hol nincs se szél, se hó, se baj, s nagyon távol,
Hol feltűnik az idegen, titokzatos alak,
Mögötte sötét raj halad: Követik őt a madarak.
Vágtája nemes és szenvedélyes. Közeledik.
Hozva árnyat, s száz látomást, s te sem várva mást
Csak futsz, mert nem tehetsz mást.
Menekülsz az idegentől s a fénybe burkolózva, vársz.
Kinn a fényben, reményben hiszed, hogy mit kértél,
Teljesül, s hogy csak egy árny volt, mit látni véltél.
E gondolat hajt előre. Előre, az Élet poros útját járva,
Míg a Halál völgyében állva ráébredsz, hogy célba értél.
|