Szállj le a földre, s nézz magadba!
Látod, sok ember az élettől is elragadna.
Tudd meg; nincs jogod hazudni,
S nyugodt szívvel, békésen aludni.

Gyötörjön a kétség, hogy elszúrtad.
A nemzet lángját ostobán elfújtad.
Viadalra vezetted a kínt,és a halált.
S dicsfénybe vontad a háborúk zaját.

Emberek remélnek némán,
Hozzád fordulnak választ várván.
De te megvonod vállad,
S szavak helyet csak bombázol párat.

Szeptember tizenegy,
"A fene egye meg!"
Gondolod, de ezt fontosabbnak látod:
S a kislány meséje végét ülve várod.

Szállj le a földre! S nézz körül.
A sok értelmetlenségnek senki sem örül.
Tégy hát valamit, hisz nálad a hatalom.
S csak annyit kell mondanod: "igen, akarom..."

Akarjad a békét, a nyugalmat a földre.
Hogy emberek százát ne emberi kéz ölje.
Hagyd, hogy minden ország maga döntsön,
S friss vizet a pohárba az egész világ öntsön.

Jön Katrina vadul, s gyilkolja a népet,
De te miért mindig csak a fehér embert véded?
Mindenki egyenlő, de ezt te miért nem érted?
Felül írtad ezt is: "Én jobban tudom" - így vélted.

Halljon meg mindenki, legyen fekete, sárga.
Csak Mister President maradhat állva.
Miért is érzem azt, hogy ez nem stimmel?
Gondold át mégegyszer, újra, teljes szívvel.

Érzed már a hülyeséget?
Most van vége a mesének.
Te mástól várod a választ,
De se engem,se mást ne fárassz.

Haldoklik a szárnyaszegett sasmadár,
Mindenki csak a te szavadra vár.
De ne habozz: gondolj a világra, a jövőre
S csak annyit kérek: Szállj le végre a földre!

a verset elkövette: Dessy alias Lilla

2006. május 8.