Kiléptünk hát a kapun, a 4. évünk után is, hogy megkezdjük a megérdemelt nyáriszünetünket. Immár túl vagyunk a Trefortnak több mint a felén! És milyen jólesik a nyári melegből, a strandról, valamelyik tengerpartról, vagy a légkondicionált szobából belegondolni, hogy már csak kettő! Azért, azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni a Trefortos-légkör… de szerintem mindenki vágyik már a nagybetűsbe! Az idei évünk határozottan jól telt – szerintem ez volt az egyik legjobb évünk! Nem mondom, hogy jó gyerekek voltunk, de volt ránk panasz rendesen!
Az évet 2 új osztálytárssal, és egy „tékozló fiú” hazatérésével kezdtük, miközben távozott tőlünk valaki, akit egy évig egy fél óceán választott el tőlünk… és az évvége felé még egy – elég zűrös - taggal bővültünk. Nem irigyeltem az új osztálytársakat, nem könnyű velünk elfogadtatni magukat, de elég kitartóak voltak, és lassú víz, partot mos, avagy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, sikerült, úgy-ahogy beilleszkedniük, az évvégére – kijelenthetem – elég frankó osztállyá kovácsolódtunk! Talán ebben az évben haladtunk a legtöbbet az „ember csoport”-tól az osztály felé.
Az új osztálytársak egy részét kicsit be kellett törni, egy másik része minket és a tanárainkat igyekezet be- vagy megtörni. És elég jól sikerült! Tépték a hajukat rendesen az utolsó hónapokban a tanáraink, amiért: néha áldottuk, néha átkoztuk Misit.
A teljes osztály éves teljesítményét úgy jellemezném: változó. Olykor tanultunk, máskor nem, néha viselkedtünk, egyébként meg, mint az állatok… de ezek vagyunk mi! Egy kihívás a tanároknak, egy nehéz matematika (csak, mert a matektanáraink egész jól megbirkóztak velünk!) házi feladat! Persze, voltak tanárok, akik megpróbáltak megállítani minket, mások hamar feladták, és voltak, akik csak átnéztek a rendzavarókon, felülemelkedtek rajtunk. Sok tanárunktól meghallgathattuk, hogy nem vagyunk mi buták, csak nem vagyunk hajlandóak tanulni. Miért tanulnánk, mikor ez az utolsó évek egyike, ahol még elengedhetjük magunkat?! Ezzel az évvel talán vége a „boldog szép napok”-nak, most majd jöhet a tanulás, a bizonyítás, és lassan-lassan az érettségi, hiszen ez a négy év is gyorsan eltelt, a maradék kettő meg még gyorsabban fog! No jó, túl sokat szidtam magunkat… Azért tudunk mi viselkedni, ha kell, és tanulni is, ha akarunk!
Az idén – mint általában – nem volt túl sok osztályprogramunk. Megnéztük a Van Gogh kiállítást és 3 napig cirkáltunk Győrben.

Győrről kicsit bővebben: Pénteken (a ballagást – kivételesen legálisan ellógva) indultunk, és a vonaton már nagyban feladatainkon dolgoztunk. Gerőcs tanár úr 5 csapatra osztott minket, minden csapatnak 4 feladatot kellett megoldani, amelyek a következők voltak: Piroska és a Farka átírása és előadása (antik görög-, Shakespeare-, Balassi-, indián regény- és szocreál stílusban); Csasztuska (amiről kiderült hogy afféle munkadal) írása a 10.B-ről; egy interjú készítése, mely érdekében voltak akik becsületesen letámadtak egy rendőrt vagy buszsofőrt, mások furfangosan megkérték az első szembejövő – kicsit pityókás – öregurat, hogy ugyan már legyen egy iskolaigazgató 10 percre; és utolsó feladatként egy városrész nevének eredetét kellett megmagyarázni! Győrben az osztály – úgy összességében – nem sokat volt együtt, inkább kis csapatokban – olykor a kötelező, máskor az általunk kellemesnek mondható osztás szerint – mászkáltunk.
A megérkezésünk napján megszálltunk a kollégiumot, majd vacsoráztunk, majd jó korán lefeküdtünk és egész éjjel az igazak álmát aludtuk. A következő nap karikás szemmel, másnaposan nekivágtunk Győr nevezetességeinek, de egy zsinagóga és egy templom után feladtunk... gyorsan beiktattuk még a piacteret, majd a tanár úr útnak eresztett minket. Délután megjött Gerőcs tanár úr, aki kézbe vette az irányítást, kaptunk pár órát, hogy befejezzük a feladatainkat, majd vacsora után mindenki előadta kreálmányait. A csasztuskák meghozták a hangulatot, mert nagyon jók lettek, és Várhalmy Balázsék western Piroskája után nagyon nehéz volt kiállni a „színpadra”. A jól sikerült előadások után még megnéztünk egy filmet, amit Gerőcs tanár úr hozott, majd a késői időre való tekintettel – valóban – lefeküdtünk aludni.
Az utolsó nap lehetett strandolni, vagy sétálgatni, majd délután összepakoltunk, és hazajöttünk.
Ez a kirándulás szerintem nagyon sokban segített az osztálynak összekovácsolódni. Mindenesetre nagyon jó buli volt, és meghazudtolva önmagunkat majdnem minden feladatot teljesítettünk, elég színvonalasan. Szóval nagyvonalakban ez lett volna a 2006os - 2007es évünk, a következő reméljük legalább ilyen jó lesz, ha nem jobb!