Marietta Langaletta dühösen trappolt végig a háza előcsarnokán. Már megint eltűnt egy. Ebben a hónapban már a harmadik szolgálólányt veszítik el a hatalmas épületben. Először neki sem tűnt fel. Csak amikor egy hét után még mindig ott álltak mosatlanul a szennyesek, akkor kezdett el faggatózni az ott dolgozók között. De senki sem tudta hogy hova lett Antonietta Deláróza. A szakács szerint felment a lépcsőn extraminiszoknyájában, elindult balra a folyosón és többé senki sem látta.

 Ez volt tehát az ok, amiért hősnőnk, a hosszú lábú és angyal arcú Marietta Langaletta most fortyogva vágott át a hallon. Hogy hogyan lehet fortyogni? Nem tudom, de neki sikerült. Éppen belépett volna a konyhába, amikor a küszöben majdnem összeütközött Hosé Macsó-Izom Armandóval. A férfi olyasféle mosolyt viselt az arcán, amit a Baywatchban szereplő vízimentő pasik használtak előszeretettel. De neki nem állt jól. Marietta is észrevette ezt a hibát, ezért gyorsan letörölte a pasi arcáról a bárgyú-vigyort.

- Máris jobb - mondta megkönnyebbülten a hölgy.

Itt árulám el, hogy ők ketten már régóta ismerik egymást, de eddig még semmi huncut dolgot nem tettek... vagyis nem játszottak vetkőzős-pókert és nem mentek ki félmeztelenül tollasozni a kertbe. Nem, ők talpig erköcsös életet éltek..öhm..bizonyám.

Szóval miután megvolt ez a kis bevezető, ami nélkül az irodalomtanárok előszeretettel adnak rosszabb jegyet; jöjjön a bonyodalom.

Marietta elmesélte Hosénak a titokzatos eltűnéseket.

- Ez egy rendkívül komplikált történet lesz - kezdte volna a férfi, de még mielőtt elárulta volna az agyafúrt fantáziám által kitalált megoldást, gyorsan a szájába tömtem egy fagylaltot.

Marietta és Hosé együtt folytatták áldásos ténykedésüket; a konyhában össze is akadtak a szakáccsal, Bernardó Pizzaszósszal. A szakács összevonta sűrű szemöldökét amikor meglátta Mariettát és a mellette fagyit nyaló férfit.

- Jónapot kisasszony - köszönt ennek ellenére illedelmesen.

Marietta kisimította szeméből a selymes szőke tincseit, majd hárfahangján megszólalt:

- Felelj a kérdésemre! Mert annak ellenére, hogy vannak jogaid és a kormány nem engedélyezi a cselédtartást, én mégis beszélhetek olyan lekezelően, mint az összes latin-amerikai sorozatban. Kedvem szerint parancsolgathatok neked és perverz szexuális vágyaimat is kiélhetem rajtad, amikor csak akarom! Hahahahaha!!!!!

Ezután Marietta végtelenül kegyetlen kacajt hallatott, majd komolyabb hangnemre váltott.

- Szóval... mikor láttad utoljára a szolgálólányt? Aki legutóbb eltűnt...

- Nos, tegnap reggel még segített kiszolgálni az ételt. De ebédnél már nem volt itt.

- Hogy is hívták?

- Cinecetta Hormonia, hölgyem. Rendkívül szorgos kislány volt.

A szakács megtörölte könnyektől homályos tekintetét.

Hosé - miután megette az én általam oly kegyesen neki ajándékozott fagylaltot - nagy léptekkel elindult az ablak felé.

- Mikor jön a következő cseléd? - sopánkodott Marietta, miközben tíz centis műkörmeit vizslatta.

- Most - jelentette ki Hosé. Mindhárman az ablakhoz vonultak. És igen, tényleg leparkolt egy taxi a ház előtt, és kiszállt belőle egy vadiúj szolgálólány. Légzsákkal, klímával és teljes felszereltséggel. Illetve nem... fekete haja volt, nagy szürke szemei és Lujza Bellaritta volt a neve szerencsétlennek.

- Jónapot, Lujza Bellaritta a nevem. - köszönt a ház asszonyának a lány.

Marietta végigmérte a jövevényt, majd miután meggyőződött róla, hogy amaz testi adottságai nem múlják felül az övéit, bájosan rámosolygott.

- Gyere be. Én Marietta vagyok, szólíts ezentúl kisasszonynak. Ő a szakács, Bernardó, ő pedig Hosé Macsó-Izom Armandó.

Lujza behordta a bőröndjeit - mind a kettőt - és elindult a szakács után, aki készségesen mutatta az utat.

Szegény lány még nem is sejtette, hogy mi vár itt rá. De még ti sem tudjátok, és ez erőt adott neki, s boldogan kezdett el kipakolni kicsiny szobájában...